Mellnagyobbítás
A női mell kifejlődése a serdülőkor végére befejeződik, ezt követően kerülhet sor a beavatkozásra. A genetikailag determináltan kis méretű, vagy terhesség, illetve szoptatás kapcsán megkisebbedett, vagy aszimmetrikus emlők korrekciója a külön- böző implantatumok beültetésével történik.
A szilikon implantatumok alkalmazása az 1960-as évek első felében kezdődött, velük kapcsolatban különböző tévhitek terjedtek el (pl. autoimmun betegségeket, emlőrákot, szoptatási képtelenséget okozó hatás). Ezeket nagy anyagon, számos országban végzett vizsgálatok egyértelműen megcáfolták, tehát az implantatumok semmiféle egészségkárosodást okozó hatása nem igazolható. Ez az implantatumot viselő személyre és az általa szoptatott gyermekre is érvényes.
Ma már az implantatumok széles skálája áll rendelkezésre, melyek különböző felszínűek, alakúak és tartalmúak lehetnek. Közös jellemzőjük a szilikon tok, mely rugalmas, igen nagy erőbehatásokat is elvisel, sérülése extrém erőbehatás (pl. autóbaleset, szúrás, lövés) esetén jöhet létre. A hagyományos, kerek implantatumok közül az egyszerűbbek felszíne sima, ezeket már ritkábban alkalmazzuk. Az érdesített (ún. texturált) felszínű implantatumok elcsúszásra kevésbé hajlamosak, és a tokzsugorodás is ritkábban fordul elő alkalmazásuk esetén. Mindkét fajta különböző magasságú („vastagságú”) változatokban (alacsony, közepes, magas) rendelhető.
Az utóbbi években egyre gyakrabban alkalmazzuk az ún. anatómiai formájú vagy csepp alakú implantatumokat, melyek természetesebb megjelenést biztosítanak, de ez elsősorban akkor érvényesül, ha a páciens saját melle meglehetősen kicsi. Az ún. aszimmetrikus implantatumok jellemzője, hogy oldalsó részük vastagabb, mint a középvonal felé eső, és hátsó (a mellkasra fekvő) felszínük homorú, a jobb és bal oldali nem cserélhető fel.
Az implantatumok leggyakoribb töltőanyaga a szilikon gél, melynek az ún. koheziv változata a modern implantatumokban általánossá vált. Ennek jellemzője, hogy lényegesen sűrűbb, mint a korábban használt, csaknem folyékony szilikon, alakját megtartja és az implantatum esetleges sérülése esetén is helyben marad, nem szivárog a szövetekbe. Az implantatumok töltőanyaga lehet még többek között sóoldat és ún. hydrogél is melyek a szövetekbe jutva probléma nélkül felszívódnak és kiürülnek. A fentieken kívül vannak specialis felépítésű, kettős üregű implantatumok is, melyekben egy adott volumenű szilikon gél mellé még bizonyos mennyiségű sóoldat tölthető, így az össztérfogat változtatható.
Az implantatum kiválasztásánál természetesen a páciens kívánságát is figyelembe vesszük, de testalkata, méretei (elsősorban a mellkas szélessége és a saját emlő mérete) meghatárotó jelentőségűek.
A műtétet szinte minden esetben általános érzéstelenítésben végezzük, bár elvileg helyi érzéstelenítésben is elvégezhető. Előtte a szokásos kivizsgálás mellett az emlők ultrahang-, illetve 35 év felettieknél mammográfiás vizsgálatát is el kell végezni.
A műtéti metszést (3,5-5 cm, implantatumtól függően) leggyakrabban az emlő alsó áthajlási redőjében végezzük, az anatómiai formájú implantatumok csak ilyen feltárásból helyezhetők be. Ritkábban a bimbóudvar alsó széle mentén, illetve a hónaljárok területén történik a metszés, ezekben az esetekben a heg kevésbé feltűnő, illetve rejtett helyzetű, de esetleges szövődmény az eredeti metszésből nehezebben látható el.
Az implantatumot behelyezhetjük az emlőmirigy és a nagy mellizom közé, a mellizom alá és az ún. dual plane technikával úgy, hogy az implantatum felső része az izom alatt, alsó része pedig felette helyezkedik el. Az implantatum mellett vékony szívódraint hagyunk a sebfelszín-ből szivárgó szövetnedv eltávolítására, ezt a műtétet követő napon távolítjuk el. A páciens általában ekkor távozhat a kórházból. A műtét után speciális elasztikus melltartót helyezünk fel, ezt, illetve sportmelltartót 6-8 hétig kell viselni.
A műtét után néhány napig a felső végtagok nagyobb mozdulatait kerülni kell, 1 hétig csak hanyatt fekhet a páciens. Varrateltávolítás 10-14 nap után történik. Az izom alá helyezett implantatum esetén a műtét után néhány napig erősebb a fájdalom, ez gyógyszerekkel jól csillapítható. A normál életmódra 2-4 hét alatt fokozato- san térhet vissza, beleértve az autóvezetést is, de a mellizom akív működését igénylő sportok csak 6-8 hét után folytathatók.
Az egyéb műtéteknél is előforduló szövődmények természetesen itt sem küszöbölhetők ki 100%-ban, de meglehetősen ritkák. A műtét előtt minden esetben adunk antibiotikumot, a fertőzéses szövődmény lehetősége így minimálisra csökkenthető. A pontos vérzéscsillapítás és a szívódrainek alkalmazása hasonlóan befolyásolja a vérömleny kialakulásának esélyét.
Speciálisan erre a beavatkozásra jellemző szövődmény az ún. tokzsugorodás (capsularis contractura), mely irodalmi adatok szerint 5-15 %-ban fordulhat elő, pontos oka nem tisztázott. Lényege, hogy az implantatum körül normálisan is kialakuló kötőszövetes tok megvastagszik, zsugorodik, ezáltal az implantatum egyre feszesebb, keményebb lesz, deformálódik, majd fájdalom is jelentkezik. A megoldás újabb műtét: a tok többszörös bemetszése, esetleg teljes eltávolítása révén a szükséges méretű üreg helyreállítása.
Ritkább szövődmény a bimbóudvar, illetve a bimbó érzészavara, mely csaknem mindig átmeneti jellegű, néhány hónap alatt fokozatosan megszűnik. Előfordulhat még sebgyógyulási zavar, kóros hegképződés, az implantatum elmozdulása, továbbá meggyűrődése (rippling, wrinkling), ami tapintható, és többnyire látható hullámos kontúrt eredményez.
A manapság használatos implantatumok „élettartama” nincs meghatározva, nincs a cseréjük pontos időpontjára vonatkozó előírás. Mindenesetre javasolt évenkénti kontroll vizsgálat, beleértve az emlők ultrahangos vizsgálatát is. Mivel hosszabb idő (10-15 év) után a legjobb implantatumok tokja is megrepedhet, célszerű kb. 10 év után a leginformatívabb képalkotó eljárással (jelenleg: MRI) ellenőrízni az implantatum állapotát, és szükség esetén elvégezni a cserét.
Az implantatumok nem teszik lehetetlenné a később végzett mammographiás és egyéb vizsgálatokat, de jelenlétükre fel kell hívni a figyelmet.
Az ún. aszimmetrikus emlők esetében, amikor lényeges méretbeli (és többnyire alaki) eltérés van a két emlő között, több műtéti megoldás jöhet szóba. Ha a kisebb emlő mérete elmarad a kívánatostól, azt nagyobbítani kell, a nagyobb, általában lógó emlőn pedig felvarrás szükséges. Ha a kisebb emlő mérete és alakja megfelelő, akkor a nagyobb emlő kisebbítése a megoldás. Előfordul, hogy mindkét emlő nagyobbítása szükséges, de ilyenkor eltérő méretű implantatumokkal korrigáljuk az aszimmetriát, illetve szükség esetén felvarrást is végzünk.